Rólam
Spanyolországot gyerekként, turistaként még nem, de a spanyol nyelvet az első pillanattól kezdve a zsigereimben éreztem, mintha egy lennék vele. Már az első képes spanyol-magyar szótáram is olyan odaadással tanulmányoztam 10 évesen, mint mások a Bibliát. Már akkor tudtam, hogy a spanyol életem egyik fontos eleme lesz. De hogy maga lesz az élet, nem is sejtettem.
Számomra a spanyol nem munka. Nem egy nyelv, amit tanítok, vagy amin a mindennapjaim élem 14 éve. Sokkal de sokkal több annál, életem minden elemét áthatja.
A bölcsész diplomámat Piliscsabán szereztem a Pázmány Péter Katolikus Egyetem magyar-spanyol szakán. Utána azonnal Spanyolországba költöztem, ennek több, mint 14 éve. Éltem Madridban, Santanderben, jelenleg pedig Castellón de la Plana ad nekem otthont.
Mindkét tanári diplomám (spanyol-angol) Spanyolországban szereztem meg. 20 éve tanítok töretlen szeretettel és lelkesedéssel.
Az egyetemi tanulmányok mellett kiemelkedően fontosnak tartom az önálló, élethosszig tartó tanulást, önmagunk folyamatos képzését. Rengeteg minden érdekel, számos kurzuson, továbbképzésen vettem részt és veszek a mai napig itt Spanyolországban.
Tanultam jógát. Ayurvédát. Mindfulnesst. Mediációt. DELE-t. Továbbképzés tanároknak. A tanulás a szenvedélyem. De abban is biztos vagyok, hogy a több nem feltétlenül jobb. Ha az ember nem éli amit tanul, nem ülteti át a gyakorlatba, a tudás csupán elmélet marad. Ezért gondolom, hogy a tanulás leghatékonyabb formája maga a tanítás. A mindennapi életben pedig a példamutatás.
Dolgoztam jógaoktatóként. Masszőrként. Kick Box & Body Combat edzőként. A Cervantes Intézet DELE vizsgáztatójaként. Volt szerencsém a spanyol középiskolásokhoz angol tanárként… 🙂 A mai napig önkénteskedem. Előadásokat, gyakorlati filozófia kurzusokat tartok spanyolul. Publikálok. Tolmácsolok. De mindennek, amit csinálok egy közös célja van: az átadás.
Könnyű? Dehogy. Minden nap kihívás. Állandó erőfeszítés, folyamatos kutatás. Minden nap előrelépek anélkül, hogy elbíznám magam, anélkül, hogy elkényelmesednék, hiszen tudom: még mindig rengeteg minden vár arra, hogy megismerjem, felfedezzem. Nekem, aki mentálisan hiperaktív vagyok, maga lenne a pokol azt mondani: ennyi volt.
A hajtóerőm a lelkesedés, így, bár nem könnyű, minden pillanatát imádom, és éppen ezért maximálisan kihasználom.
Ugyanez a lelkesedés éltet, amikor tanítok. Adni szeretnék, mindenkinek minél többet, a lehető legteljesebb formában.
Vélemények